A múltkori részben kontinenst ugrottunk, kitekintettünk kicsit az ősi Japánra és Koreára, mielőtt visszajöttünk Kínába. És mennyire megváltoztak a dolgok itt, mialatt másfele jártunk! Egy nem is túl kicsi lázadás ment végbe az ősi Kínában, ami a határvonalát jelentette az egymással háborúzó államok és egy szervezett társadalom létrejötte között. A Krisztus előtt 2852 és 2070 között Kínából érkezett népek írott nyelv nélkül érkeztek, különbözőek, megosztottak voltak, ezután viszont egy uralkodó alatt egyesültek egy egységesített írott nyelvvel. Mivel ez a lejegyzett történelem előtti időkben történt, nem mondhatjuk biztosan, hogy pontosan hogy zajlott ez ebben a korszakban, az ősi kínai szájhagyomány szerint viszont ez a kulturális transzformáció a medvével harcoló sárkánylovas uralkodók uralma alatt történt. Mivel ez elég radikálisan hangzik, mi ennél a verziónál is maradunk.
Az ódák könyve
így el is érkeztünk az Ódák könyvéhez. Az ódák könyve a hagyomány szerint a Krisztus előtt 500 évvel élő Konfuciusz gyűjteménye volt. A Nyugati dinasztia és Kína klasszikus költészetének gyűjteménye volt ez, és itt meg kell jegyezzük, hogy ebben a gyűjteményben fellelhető versek legrégebbike egészen Krisztus előtt 2350-ra nyúlik vissza. Habár nem árt ezt az információt egy kis kétkedéssel fogadnunk, hiszen Krisztus előtt 2350 jóval az egységesített kínai nyelv megjelenése előtt volt, így hát a kor emberei elég sajátos dátumozási és szerzőjogi szokásokkal rendelkeztek, értsd: semmilyennel.
A különböző költők munkáiból kivágtak vagy megváltoztattak részeket, más versekből ollóztak hozzájuk, soronként újra rendezték vagy más módon nyúltak hozzájuk, és mindig mindenféle dátumozás nélkül, ami nagyon megnehezítette az Ódák könyvének történetének vizsgálatát. Habár nagyon sok referenciát találunk benne az ipari kender felhasználásáról, mégsem nevezhetjük meg a kender első írásos emlékeként, ez a kitüntetés továbbra is a Xiao Xiao Zhenget illeti.
A Xiao Xiao Zheng egy csillagászati naptár volt, a legelső Kínában és egyébként az egész világon is. A naptárat körülbelül Időszámításunk előtt 1600-ban adták ki, ami igen erős uralkodói befolyás jelenlétére enged következtetni az egyszeri lakosság mindennapi életében. A Xiao Xiao Zheng-nen jelölték páldául bizonyos Kínában fontos gabonafélék ideális vetési és szüretelési idejét - mint például köles, búza, bab, rizs és kender. A kender mint létfontosságú élelem volt jegyezve, és úgy tűnik az egyik legnagyobb mennyiségben termelt gabonaféle is volt abban az időben.
(Egy gyors megjegyzés: a Xiao Xiao Zheng-ben a kendert múlt időben említik, ami azt jelenti hogy már egy jó ideje népszerű és jól ismert volt. Habár ezt nem tudjuk semmilyen más írott emlékkel alátámasztani, de ez mégis alátámasztani látszik azt az elképzelést, hogy a kendert már ez idő előtt is használták és valószínűleg már évezredek óta ismert növény volt. Nagyon gyakran fordul elő, hogy egy ősközösség a legelső írásos emlékeiben - akár mezőgazdaságról vagy gyógyászatról szóló - már úgy említi meg a kannabiszt, mint egy jól ismert, régóta meglévő növényt.
A Xiao Xiao Zheng-től most 1400 évvel előre ugrunk egy másik nagyon fontos könyvhöz, a Szertartások Könyv-éhez, amit úgy is ismerünk, mint a ‘Szertartások feljegyzései”. Csakúgy, mint az Ódák Könyve, a Szertartások Könyve is a Zhou dinasztiáig visszanyúló konfuciuszi gondolatok gyűjteménye - habár egy későbbi dinasztia, a Csin dinasztia által lett leírva körülbelül Krisztus előtt 22-ben. A Szertartások Könyve nem más, mint szokások gyűjteménye, konfuciuszi társadalmi formák leírása, az akkori adminisztráció menetének és a Zhou népek ünnepi szertartásainak leírása.
Ebben a könyvben a kendert mint a paraszti népek ruháját említik meg, mint az egyszerű ember mindennapos viselete. Az újszülöttek pólyájától (mivel a kender természetesen antiszeptikus és antibakteriális) a halotti lepelig (temetési szertartások fontos része volt a kender, mivel a gyászolók is és a halott is kenderből készült textíliát viselt) minden kender volt, hiszen rostmennyisége olyan összehasonlíthatatlanul nagyobb volt bármi más növényénél, hogy egy egész populációkat fel tudod öltöztetni, bepólyálni fiataljait, eltemetni az időseit, nem mellesleg olajak és magok tömkelegét hagyva maga után az élőknek.
Az új Millennium
Az ezredforduló környékén majdnem egész Kínában, Japánban, Koreában az emberek kenderbe öltözve dolgoztak a mezőgaz daságban, abban halásztak, vadásztak, kertészkedtek és valószínűleg abban is mentek aludni. Időszámításunk szerinti 100-ban Kínában eközben megszületik az első írott szöveg lejegyzésére alkalmas papír. Az egyik alkotóeleme a kenderrost volt, illetve kenderrel kötözték össze a papírra íródott munkákat.
1440-ben, a Gutenberg nyomda feltalálásakor kenderpapírból készült az első gépi nyomtatású biblia, így kenderpapírokon terjedt az a kultúra, ami formálta és máig formálja társadalmunkat.
Összefoglalva a kannabisz növény emberrel közös történetének egyik része csak rostjának széleskörű gyakorlati felhasználása - a gyógyászatban, spiritualitásban betöltött szerepe külön történelem.
Az eredeti cikk angol nyelven jelent meg a Clarity Cannabis™ oldalán. A cikk a szerző engedélyével került publikálásra.
A cikk szerzője Lana Tong, aki feltörekvő endokannabinoidokkal foglalkozó pszichofarmakológus és viselkedésterapeuta Kanadából. Szenvedélyesen tanulmányozza a kannabiszt, mint gyógyszert, élelmiszert, tudatmódosítót, mint növényi rostot. Lana azt reméli, hogy egy napon megfürödhet egy medencényi CBD kivonattal dúsított kókuszolajban. Reméljük, hogy teljesül az álma!
Fordította: Weil Szilvia, unihemp
A sorozat előző részei: