Körülbelül azidőtájt, amikor a kötéllel díszített fazekak készültek Taiwanban, emberek kis csoportja valószínűsíthetőleg étkezési céllal kendert termesztett. Nagy mennyiségű növényi maradványt találtak ugyanis az Oki szigeteken (Japán délnyugati részéhez közel), többet annál, ami természetes módon oda kerülhetett volna...Ezek a növényi maradványok a beporzott Cannabis Sativa növény termésének magjai voltak, amikből olajat és más élelmiszert állítottak elő. A maradványok mennyisége, és az azt körülvevő, a szervezett életre utaló leletek azt sugallják, hogy vagy raktárkészletről lehetett szó, vagy esetleg temetési ajándéknak szánták.
Japánban az egész, i.e. 14000 - 1000-ig tartó időszakot “Jomon” korszaknak hívjuk. A “jomon” annyit tesz “kötéllel díszített”, utalás azokra az ilyen módon díszített fazekasmunkákra, amik az egész korszak alatt jellemzőek voltak. I.e. 8000 után ezek a kötelek már jellemzően kenderből készültek. Lehetséges, hogy ez idő előtt is használtak már kender köteleket díszítésre, de nem maradt fenn olyan rost, ami ezt egyértelműen alátámasztaná.
Az ázsiai nyelvek többek között abban is különböznek a latin nyelvektől, hogy egy karakter több jelentést vagy asszociációs lehetőséget is hordozhat magában, többnyire az őt körülvevő többi karakter függvényében. A modern kínaiban például a 木 fát jelent, de az összetett 林 (a fa jele megduplázva) egy egész erdőt jelent. Fontos tehát észlelnünk a “jomon” (縄文) szóban rejlő különböző jelentéseket, hiszen a “kötéllel díszített” így értelmezhető “kötél-gyűjtemény”-nek, vagy “kötél mintázat”-nak, és bár még nem megerősített a feltételezés, de ez a jel duplázódhatott a “kender” szót jelölendő a kései Jomon, korai Yayoi időszakokban.
Innentől a kender gyors és tartós reneszánsza következik. A kender legkorábbi művészi ábrázolása a Japán Kyushu barlang falát díszíti, egy valószínűsíthetően vallási jelenet szereplőjeként. A képen ( kb. i.e 5500-ra tehető) két beöltözött figura, fogatba befogott lovakkal két nagy kendernövény - könnyen felismerhetőek a vékony, páratlan számú leveleikről - árnyékában áll. Süt a nap felettük, hűvös hullámok fodrozódnak talpaik alatt. A kendernövények hangsúlyozottsága és az egész jelenet ünnepélyessége mintha pont a növény fontosságát és felhasználhatóságának sokrétűségét lett volna hivatott hirdetni.
Kincsek Kenderből
A legkorábbi kenderből készült leletek nem sokkal ezutánról származnak, egészen a Sárga Folyó völgyéből. Itt, 1953-ban az archeológusok egy roppant ritka és kiterjed neolitikus korból származó régészeti lelőhelyet fedeztek fel, a ‘Xi’an Banpo” vagy egyszerűen “Banpo”-t. Itt a Yangsahoként ismert civilizáció ( i.e 5000 - 3000) építette fel kora egyik legmodernebb falvát, aminek közepén egy nagy közösségi teret alakítottak ki, és hat méter széles védelmi árok vette körül - nem kis teljesítmény egy neolitikus társadalomtól!
Jiangzhai, egy másik yangshao település, szintén árokkal volt körülvéve, hasonló, kör alakú házakból állt és tartozott hozzá egy közös temetkezési hely is. Ez az egyik legelső példája az összetett hagyományok generációkon átívelő öröklődésének, ami sorsdöntő fontosságú volt. A következő kétezer évben a yangshao szokások mintájára sok új település alakult a Sárga folyó völgyében, ami meglehetős mobilitást feltételezett.
Az itt talált régészeti leletek alapján elmondható, hogy a kendert több, alapvető fontosságú dologra is használták. A yangshaok a kenderből kötelet fontak, amivel díszítették és megerősítették edényeiket, öltözéket, kosarat, halászhálót készítettek belőle. Végül is mondhatjuk, hogy a kender kötötte össze a yangshao társadalmat. Még az az elmélet is felmerült, hogy a kannabisz növény maga egyfajta fizetőeszközként is működhetett - mintegy készpénz előtti készpénz.
Mire a yangsahok társadalma kikopott a történelemből átadva helyét más, újabb csoportosulásoknak, a kender addigra már meghonosodott Koreában. I.e. 3000 környékéről fennmaradtak kendercérnák és csontból készült tűk a koreai félszigeten, ami arra enged következtetni, hogy a kenderszövésnek már jócskán voltak a térségben hagyományai. A misztikus Gojoseon időszak (2333-108 BCE) bebetonozta a kender helyét a társadalomba - nem egy környékbeli ásatásból kerültek elő kender rostok és kötelek. Később a koreai félsziget a tiszta, konzisztenst, kiváló minőségű kenderanyagáról lett híres és a kenderszövés ősi hagyománya a mai napig fennmaradt.
Mint ahogy Kínában is, a későbbi Gojoseon népek is főként az úgynevezett ‘Sambe’-be, vagyis szőtt kenderből készült ruhákba öltöztek. A koreai hagyomány szerint (csak úgy mint a későbbi Zhou és Qin dinasztiákban) a halottat és a gyászolókat is kenderbe öltöztették a legnagyobb tisztelet jeléül. Ezekben az években a kendert egyenesen istenként tisztelték, mint Kínában Ma Gu-t, szó szerinti jelentésében a Kender Hajadont. Egészen az 1920-as évekig a kendert alapvető szükségletnek tartották az építkezéshez, étkezéshez, olaj készítéshez, kötél fonáshoz, és még rengeteg dologhoz. És most, több mint 80 év tiltás után, ragaszkodunk hagyományaink újjáélesztéséhez. Akár étel, vagy rost, gyógyszer vagy más, tudjuk, hogy a kannabisznak mindig helye lesz az emberi történelemben.
A következő részben utánajárunk a kannabisz legrégebbi említéseinek, és a kenderkutatók nagy megelégedésére elérkezünk az ősi Kína korai kendertermesztéséhez is.
Az eredeti cikk angol nyelven jelent meg a Clarity Cannabis™ oldalán. A cikk a szerző engedélyével került publikálásra.
A cikk szerzője Lana Tong, aki feltörekvő endokannabinoidokkal foglalkozó pszichofarmakológus és viselkedésterapeuta Kanadából. Szenvedélyesen tanulmányozza a kannabiszt, mint gyógyszert, élelmiszert, tudatmódosítót, mint növényi rostot. Lana azt reméli, hogy egy napon megfürödhet egy medencényi CBD kivonattal dúsított kókuszolajban. Reméljük, hogy teljesül az álma!
Fordította: Weil Szilvia, unihemp
A sorozat előző részei:
