Mindent, amit tudunk az emberiség korai időszakáról, csupán azon kirakós játék darabjaiból próbáljuk összerakni, amit pár száz falu, temető, barlang régészeti leletei jelentenek, több mint negyvenezer évre vonatkozóan. Szerencsére van két állandó, amire a történelembe ilyen messze vissza kalandozni vágyó hagyatkozhat:
-
az ember alapvető szüksége az élelemre, ruházatra, menedékre, és különböző eszközökre
-
az ember alapvető szokása, hogy ha egy élőhelyen tartósan letelepszik, ott mindenhol életvitelének nyomait hagyja
Ezek, később a régészek által felfedezett nyomok segítettek némileg elképzelni, hogyan élhettek őseink. Amit biztosan tudunk, hogy a 13 ezer évvel időszámításunk előtt élt elődeink is legalább olyan ambiciózusak voltak, mint mi, és társadalmukban farkas törvények uralkodtak. Ebben a korban lépte át pár nagyon eltökélt ember a Szibériát és Észak-Amerikát összekötő szárazföldi átjárót, ezzel beikszelve hét kontinensből a hatodikat, amin letelepedett az ember (Antarktika, sajnos, akkoriban sem volt barátságosabb hely). Valószínű, hogy ezidőtájt kezdődött a disznó háziasítása is, a mostani Törökország délkeleti részén. A Szahara ekkor még burjánzó, termékeny lápvidék, Japánt szárazföld köti össze Kínával, az emberiség pedig elkezd megszállottja lenni a nagy furcsa köveknek.
A lassú átalakulás - ami során az emberiség felhagy a paleolitikus vadászó-gyűjtögető (nomád) életmóddal és neolitikus (letelepedő) közösségekbe szerveződik - már tízezer-kétszáz évvel elkezdődhetett, amikor Mezopotámia (Levantétől a Perzsa öbölig) gazdagon termő földjein elkezdtek kialakulni a mezőgazdaság legkorábbi formái. Itt, ez a gazdag üledékű terület a Tigris és az Eufrátesz között, ásványokban gazdag talajával és megfelelő időjárásával ideálisnak bizonyult a földművelésre. Az igen fantáziátlanul ‘fazekasság előtti neolitikus kor’-nak nevezett időszak i.e. tízezer évvel ezelőtt kezdődött és egészen i.e. 6800-ig tartott. 6000 körül az első szervezett, edénykészítő, és kicsit szellemesebben elnevezett kultúra (a Hassuna) jelent meg. Ezekből az időkből, ha egy népcsoport után edény-maradványokat találtak- mivel az edények nagyok, nehezek, és könnyen törtek - az majdnem biztosan jelentette, hogy az adott népcsoport akkor már tartósan letelepedett. Ez persze furcsán hangzik most, 8000 évvel később a felesleg, a feleslegek felhalmozásának korában, amikor pizzát hozatunk házhoz, Uberrel közlekedünk és éppen az űrt hódítjuk meg!
Majdnem mindezzel egyidőben (kb i.e. 9500) megjelent az első sárga-folyói társadalom (a Nancsuangtou), a mai Kína területén. A Nancsuangtou falu az egyik legrégebbi kínai neolitikus régészeti terület - annyira régi, hogy az archeológusok azt gondolják, ők voltak az elsők, akik a kutyát háziasították. Ekkor történhetett, hogy a mai Cannabis Sativa először az ember kezei közé került - és azóta töretlenül imádjuk az aranyos kiskutyákat és a kannabiszt is.
Tehát honnan is származik a kender?
Sajnálatos módon valószínűleg sosem tudjuk meg a pontos választ. Régóta tartja fenn magát a nézet, hogy Éden füveskertje valahol Közép-Ázsia folyómedreiben, lankái között létezhetett. A korlátozott mennyiségű régészeti lelet és nagyon okos emberek legjobb következtetései alapján az Irtis folyó völgyét nevezték meg mint a kannabisz legvalószínűbb származási helyét. Függetlenül attól, hol ütötte fel a fejét, a cannabis sativa úgy nőtt, mint a kender….Hamarosan egész Eurázsiában és Afrikában is szétszóródott.
Akárhonnan is származik a kannabisz, kétség sem fér hozzá, hogy nagyon népszerű és világszerte ismert növény.
Azért van némi konkrétum - i.e. 8000-ből például már vannak egyértelmű bizonyítékok, hogy az ember fel is használta a kendert - textilt készített belőle a mostani Tajvan területén lévő Jüan-Shan-ban. Találtak itt kenderkötéllel díszített cserépedényt, és a kender megmunkálásához használt modern eszközökhöz nagyon hasonló kőszerszámokat is. Nem maradt fenn egyértelműen beazonosítható kenderrost maradvány, de később, a Yangshao közösség korában újra felbukkant az edények kenderkötél-lenyomatokkal való díszítésének hagyománya, ami azt sugallja, hogy a két korban azonos technikával dolgoztak.
Mivel az edényeket gyakran díszítették azzal az anyaggal, vagy csinálták olyan alakúra, aminek a tárolására hivatottak voltak - például mák gubó alakú ópiumtartó - ezért gyanítható, hogy a kender mintázatú edények valószínű kendermagot vagy kendermagolajat rejtettek.
A kannabisz korai történelmét sűrű homály lengi körül - de ez nem azt jelenti, hogy minden füstbe ment! Régészek újabb és újabb módszereket dolgoznak ki a múlt feltárására, és a most ismert eszközök is egyre kifinomultabbak lesznek. Addig is, abban biztos lehetsz, hogy a kannabisz gubó a polcodon minimum hétezer éves emberrel közös múltra tekint vissza, és Ázsia keleti partjairól tört utat magának a legdélebbi Amerikáig - nem semmi egy ilyen kis egyszerű növénytől!
A következő részben bemutatjuk a korai kendertermesztés mikéntjét az ősi Japánban és Kínában, és azt is, micsoda társadalmi változásokat köszönhetünk neki.
A sorozat első részét itt olvashatjátok!
Az eredeti cikk angol nyelven jelent meg a Clarity Cannabis™ oldalán. A cikk a szerző engedélyével került publikálásra.
A cikk szerzője Lana Tong, aki feltörekvő endokannabinoidokkal foglalkozó pszichofarmakológus és viselkedésterapeuta Kanadából. Szenvedélyesen tanulmányozza a kannabiszt, mint gyógyszert, élelmiszert, tudatmódosítót, mint növényi rostot. Lana azt reméli, hogy egy napon megfürödhet egy medencényi CBD kivonattal dúsított kókuszolajban. Reméljük, hogy teljesül az álma!
Fordította: Weil Szilvia, unihemp
